A japánkert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, ugyanakkor ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hívja fel a figyelmet, egyszerre gyönyörködtet és elgondolkodtat, valójában a természet kicsinyített mása.

A kert különböző pontjairól jól láthatók, az évszakok, napszakok és az időjárás sajátosságai. Több változata ismert: hagyományos japánkert, sziklakert (kareszanszui), vagy más néven szárazkert és a japán teaszertartáshoz kötődő teakert. A kertben rendszerint fellelhetők az alábbi elemek: víz, sziget, a szigetre vezető híd, lámpás (ami leggyakrabban kőből készült), teaház vagy kerti pavilon.

A teakertek (chaniwa) kanyargós ösvényein haladva az ember elé tárulnak a kert apró szépségei, részletei, míg az ösvény végén a teapavilon.

A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét, mégpedig előre megtervezett utakon a kert minden egyes részén. Gyakori, hogy a talajt egyenletlenre tervezik, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ennek a tervezésmódnak a célja a látogató felvidítása.

A kőkertben (zen kert) a víz nincs jelen, hanem homokkal vagy apróbb fehér kövekkel helyettesítik azt.

A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hídjait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.

A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjenek. A víz mellé lámpásokat helyeznek el, ez jelképezi a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.

A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek– köztük a japán feketefenyő–, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és a mohák.

Leggyakrabban alkalmazott növényfajok:

Camellia japonica, Acer palmatum, Cerasus serrulata, Persica vulgaris, Laurocerassus spp., Mahónia spp., Buxus spp., Hosta spp., Rhododendron spp., Chrysanthemum hortorum.

Gyakori éke a kertnek a bonsai, mely tulajdonképpen tálban nevelt fa.

Legszebb japánkertek Európában:

Ittenheim – Franciaország

Kaiserslautern – Némethország

Kolozsvár – Erdély, Románia

Unesco székház Párizs – Franciaország