Tata barokk várossá formálódását és a 18. század közepétől kezdődő felvirágzását az Esterházy család tatai grófi ágának generációi segítették elő. A városfejlődésének ez az időszaka nagyjából egybeesett a 18. század végére Európa-szerte bekövetkezett alapvető társadalmi változások időszakával, a tudomány, a filozófia és a művészetek korszakváltásának idejével. Az abszolutizmus jelképévé vált barokk kertépítészeti stílus elleni lázadás következményeként 1720 táján Angliában született meg a felvilágosodás filozófiáján alapuló új kertstílus eszméje.
Az új irányzat szabad formai jegyében fogant angolkertek magyarországi megjelenése az 1780-as évek elejére tehetők. Tatán a kiváló természeti adottságok és a jelentős történelmi háttér kiváló alapot adott a nagyvonalú tájképi kert és ezen belül az Angolkert kialakításához. A maga idejében igen korszerű, táji léptékű kertművészeti alkotás már keletkezésének éveiben is híressé vált a kontinensen.
A tatai Angolkert kialakulását meghatározó előzmények Mikoviny Sámuel tájalakító vízmérnöki munkáival kezdődtek. Az Által-ér városi szakaszán megépült a tatai Nagy-tó, mai nevén Öreg-tó. A tavon épített fejgát mintáját alkalmazva 1761-1765 között épült meg a Baji-vízfolyás vizét befogadó és a helyi források vizéből táplálkozó Cseke-tó. Körülötte több évtized munkájával épült meg a híres tóvárosi Angolkert. Az 1780-as években az Angolkert helyének kijelölése és korai korszakának megvalósulása gróf Esterházy Ferenc tatai tevékenységéhez fűződött. Az építkezés Bőhm Ferenc uradalmi mérnök nevét fémjelző bonyolult vízrendszer megtervezésével és megépítésével kezdődött.
A szentimentális kertstílus jellegzetes angolkerti építményei a legkorábbi építésű Nyári-lak, a Műrom, a "Pokol" barlang, a "Római szentélynek" nevezett grotta, a Török mecset, és a Pálmaház legfiatalabb épülete. A történeti jelentőségű út- és vízhálózat, valamint az öreg fák térrendszerének művészi kompozíciója adja a kert eredetiségét. A Cseke-tó partjával párhuzamosan vezetett vízfolyás mentén látható Műrom hazánk műrom-építészetének legjelentősebb alkotása. A kert Sport utca felőli kapuja mögött az Esterházy család címerállatait mintázó szárnyas kőgriffek őrzik a nyári rezidenciát. Mindezek együtt alkotják a 18. század legvégére elkészült tóvárosi szentimentális kert egyedi és mással nem felcserélhető karakterét.
A tatai tájkert nagy területekre kiterjedő kompozíciója a 19. század első évtizedeire teljesedett ki. Az Angolkert délkelet felé az Esterházy pezsgőgyárral, északnyugati oldalán pedig a Kristályfürdővel egészült ki. Az ifjú Esterházy Miklós gróf nagy hangsúlyt fektetett a kert és ezen belül az Angolkert további fejlesztésére. A grófi család Tatára hívta Charles de Moreau francia származású, Bécsben élő építészt, aki döntő befolyást gyakorolt az egész városra kiterjedő romantikus tájképi kert fejlesztésére.
fotók: Házi Zsolt
