A téli nyugalom és pihenés után a tavasz nagyon intenzív periódus, mely az újjászületésről, növekedésről szól. Ilyenkor „beindul” az addig téli álmot alvó pázsit is, és hirtelen látványos növekedésbe kezd. A gyepszellőztetés megkönnyíti a megújulás és a regenerálódás folyamatait.

 A virágfelületek különleges képviselői a sziklakertek, kiemelkedő hegyvidéki táj hangulatát idézhetik meg. A kövek és a növények egymás hatását erősítik, kiemelik szépségüket, látványosságukat.

Amikor gróf Esterházy Miklós a XVII. században zálogbirtokosként birtokba vette a kismartoni uradalmat, az akkori vártól északra egy kis várkert, keletre pedig az úgynevezett „Tendelgarten” volt található. Valószínű, hogy a dísznövények mellett már haszon- és gyógynövényeket is termesztettek itt.

A közelben élő madarak és más állatcsoportok faj- és egyedszám növelésének legfontosabb eszköze - pontosabban inkább alapfeltétele - a természetes élőhelyeket leginkább felidéző növényzet telepítése és megőrzése. A kert növényei között nem csak a fák és a bokrok fontosak. A kaszálatlan gyepfoltok amellett, hogy búvóhelyet jelentenek a kisebb állatoknak, de táplálékot is szolgáltatnak egyes madárfajoknak. A gyepek megfelelőek a földigiliszták, csigák és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigó, az énekes rigó és a vörösbegy kedvelt tápláléka.

1678 után, Eggenbergi Jan Kristian idejében, manírista stílusban épült. A kertet teljes kerületén kerítésfal veszi körül, 150 m széles és 750 m hosszú területen fekszik. A 11 hektáros kertfelület négy részből áll. A kastély mögötti dombtetőn lépcsőzetes formában alakult ki a kert, rajta a teraszokkal.

A japánkert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, ugyanakkor ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hívja fel a figyelmet, egyszerre gyönyörködtet és elgondolkodtat, valójában a természet kicsinyített mása.

A kert különböző pontjairól jól láthatók, az évszakok, napszakok és az időjárás sajátosságai. Több változata ismert: hagyományos japánkert, sziklakert (kareszanszui), vagy más néven szárazkert és a japán teaszertartáshoz kötődő teakert. A kertben rendszerint fellelhetők az alábbi elemek: víz, sziget, a szigetre vezető híd, lámpás (ami leggyakrabban kőből készült), teaház vagy kerti pavilon.

A teakertek (chaniwa) kanyargós ösvényein haladva az ember elé tárulnak a kert apró szépségei, részletei, míg az ösvény végén a teapavilon.

A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét, mégpedig előre megtervezett utakon a kert minden egyes részén. Gyakori, hogy a talajt egyenletlenre tervezik, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ennek a tervezésmódnak a célja a látogató felvidítása.

A kőkertben (zen kert) a víz nincs jelen, hanem homokkal vagy apróbb fehér kövekkel helyettesítik azt.

A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hídjait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.

A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjenek. A víz mellé lámpásokat helyeznek el, ez jelképezi a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.

A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek– köztük a japán feketefenyő–, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és a mohák.

Leggyakrabban alkalmazott növényfajok:

Camellia japonica, Acer palmatum, Cerasus serrulata, Persica vulgaris, Laurocerassus spp., Mahónia spp., Buxus spp., Hosta spp., Rhododendron spp., Chrysanthemum hortorum.

Gyakori éke a kertnek a bonsai, mely tulajdonképpen tálban nevelt fa.

Legszebb japánkertek Európában:

Ittenheim – Franciaország

Kaiserslautern – Némethország

Kolozsvár – Erdély, Románia

Unesco székház Párizs – Franciaország

Angliában az 1700-as években alakult ki a tájképi stílusú kertépítészet. Eleinte a növényeket mindenféle válogatás nélkül telepítették. A kert folyamatosan változó alkotásként működik.A kert legjellemzőbb vonása az S-vonalvezetés, mellyel a ház mögött lévő utakat formázták.

A lemosó permetezés a díszfák, cserjék védelmének egyik legfontosabb része. Elvégzésével alapozhatjuk meg az egész éves kórokozó- és kártevőmentességet. Két célcsoportja van a permetezésnek: gombafélék és rovarok ellen. Gombafélék mint például a monília, lisztharmat, valamint a kártevők, mint például a hernyók, atkák, levéltetvek, pajzstetvek.

A karbantartási munkák elvégzése kevésbé hozzáértők számára sem jelenthet nagy gondot, de azért érdemes elolvasni a géphez csatolt karbantartási útmutatót.

Ma már a fűnyírókon, gyepszellőztetőkön, gyeplazítókon, talajmarókon, áramfejlesztőkön, stb. négyütemű motor található. Sőt, már sok kézben tartható gépre is ilyet szerelnek. Az egyes motorok eltérnek egymástól, viszont a működésük, üzemeltetésük és a karbantartásuk hasonló.